|
„Fő dolgokban egység, mellékesekben szabadság és mindenekben szeretet”
Templomi körséta Szentendrén
A fenti (Melancton Fülöptől származó) idézettel szólított meg bennünket Veszelka Tamás lelkipásztor templomi körsétánk kezdetén a Szentendrei Református Templomban. S valóban, sétánkat éppen ez a –ha nem is ilyen szépen megfogalmazott- gondolat indította útjára az egyik februári szombat délutánon.
A Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület örömmel fogadta dr. Orbán Ilonka ötletét: ismerjük meg jobban egymás felekezeteit, templomait, látogassunk el egymáshoz. Erre jó alkalom kínálkozott az ökumenikus imahét zárása utáni szombaton. A szervezés rendkívül könnyen ment, a lelkipásztorok örömmel és szívélyesen vállalták, hogy bemutatják templomukat, beszélnek gyülekezetükről, s annak ellenére-, hogy a program híre nem terjedt el igazán széles körben, mégis népes csoport gyűlt össze február 3-án du. 2 órakor a református templom előtt. A nap folyamán nagyon sok új és érdekes dolgot megtudtunk nem csak más, hanem még a saját felekezetünkkel kapcsolatban is.
A séta tehát a református templomban kezdődött, ahol Veszelka Tamás lelkész úr fogadott bennünket. S, hogy ne csak szellemileg, hanem lelkileg is felkészüljünk a délutánra, egy rövid, de nagyon szép áhítattal segített nekünk a lelkész úr. Majd az előadás következett. Megtudtuk, hogy már az 1600-as évek eleje óta írásos emlékeket őriznek az egyházközségről, s megismertük a gyülekezet ellenreformáció alatti hányattatott sorsát. A reformátusok a templom épületét az 1900-as évek elején vásárolták meg Jordán István kereskedő adományából. Hallhattuk, hogy hogyan építették át, tatarozták a használaton kívüli egykori ortodox templomot a gyülekezet tagjai, s hogy jelenleg ismét tatarozásra készülnek. Megismerhettük az egyház gimnáziumának történetét, és bepillanthattunk egy kicsit a gyülekezet életébe is.
Sajnos a 30 perc gyorsan elrepült s tovább kellett mennünk a baptista gyülekezet imaházába, ahol Antal László presbiter fogadott minket. Az imaház bemutatása után nagyon sok kérdést tettünk fel a presbiter úrnak. Érdekes volt megtudni azt, hogy a baptistáknál nem keresztelik meg az újszülötteket, csak megáldják őket; a „merítkezés” náluk fiatal felnőtt korban történik, amikor a hívek már önállóan választják meg felekezetüket. A gyülekezet leendő tagjait a lelkész merítkező medencében „kereszteli meg”. Meglepő volt, hogy a gyülekezet nagyon aktív: a hívek 80%-a vesz részt rendszeresen az istentiszteleteken és a különböző rendezvényeken. Még érdekesebb volt azonban azt hallani, hogy a gyülekezet 70%-a gyerek- ill. fiatalkorú. Látogatásunkat az imaház körüljárásával fejeztük be.
Sétánk következő állomása a katolikus. Péter-Pál templom volt, itt Blankenstein György atya várt bennünket. Nagyon részletes ismertetést hallhattunk a templom történetéről. Megtudtuk azt is, hogy a templom eredeti neve: „Csiprovacska” volt, hiszen a bulgáriai Ciprovacból a törökök elől Szentendrére menekülő szerbek és bolgárok építették az 1600-as évek végén, tehát kezdetben ez is ortodox templom volt. A XX. sz. elején a templom üressé vált, majd a katolikus egyház 1944-ben megvásárolta, felszentelte, azóta működik katolikus templomként. A templomban található sok szép alkotás között nagyon megkapott bennünket a keresztút ábrázolása. Csíkszentmihályi Róbert kálváriája a stációkhoz tartozó jeleneteknek pusztán egy-egy mozdulatát ábrázolja, és mégis nagyon pontosan érzékletesen és szépen fejezi ki ezzel a keresztút gyötrelmeit.
Utunkat folytatva az ortodox Blagovesztenszka- templomba érkeztünk. Itt Vukovics Koszta a püspök titkára tartott nekünk előadást. Beszélt a templom történetéről, és védőszentjéről, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról. A templom neve magyarra fordítva angyali üdvözletet jelent. Az ortodox templomokban nem lehet leülni, a hívek állva vesznek részt az istentiszteleten ráadásul úgy, hogy a nők a templom hátsó részében a férfiak pedig a középső részben tartózkodnak A szentélyt pedig, ahol az oltár is található ikonosztázion választja el a templomhajótól, és ide csak a szertartást végzők léphetnek be. A templom építésénél meghatározó szerepet játszik a keleti irányú tájolás. A liturgia egyházi szláv nyelven énekelve folyik.
Körsétánk utolsó helyszíne az evangélikus templom volt. Itt Novotny Dániel lelkész úr várt minket nagy szeretettel. Érdekfeszítő előadást hallhattunk a templom történetéről, a gyülekezetről és az evangélikusságról. Megtudtuk, hogy- mivel a Szentendrén élő evangélikusok száma igen alacsony –a katolikus és református testvérekhez képest- sokáig nem is volt evangélikus templom a városban, csak imaház. Az első templom az 1950-es évek elején épült bontott anyagból a Bükkös parton. Az akkori lelkész és a gyülekezet tagjai saját kezükkel építették fel néhány hónap alatt. Mivel pár évvel ezelőtt az épület életveszélyessé vált, azt le kellett bontani. Helyette épült meg alig egy év leforgása alatt a szép új evangélikus templom gyülekezeti teremmel, irodával és lelkészlakkal együtt. A templom érdekessége, hogy a hagyományos fehér falak helyett az égboltot idéző kék, felhő mintázatú fal veszi körül a híveket. Megtudtuk, hogy az evangélikus templomokban a katolikushoz hasonlóan (a protestáns templomok közül egyedüliként) szintén található oltár –ami a feltámadt Krisztus üres koporsóját jelképezi- ill. azt, hogy ez a templom külsejével, formájával, arányaival szintén az üres koporsóra, vagyis Krisztus feltámadására utal. Az épület rózsaablakának mintája labirintust formáz, ami az életutat szimbolizálja, ezt a gondolatot fejezi ki a templom bejáratának érdekes megoldása is.
A napot Novotny Dániel lelkész úr vezetésével közös imával és énekléssel zártuk.
Köszönjük a szíves vendéglátást és a nagyon érdekes előadásokat.
A Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület nevében: Pucher Gabriella
|
